Most olvassuk el a verset! A közelítő tél
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi. A hegy boltozatin néma homály borong. Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt. Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész. Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait. Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom. Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke! Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis
- Iveco daily platós.Óbudán kölcsözés.3,5 tonnás hosszabb távra - Hirdesd
- Léna farmja 2 évad 1 rész vad 1 resz magyarul
- Megrázó felvételek Nyugat-Európából: átszakadt egy gát, újabb áldozatai vannak az áradásoknak
- Sony xperia m4 aqua képernyőzár feloldása for sale
- Keresés 🔎 3 in 1 porszívó | Vásárolj online az eMAG.hu-n
- Az ir teljes film magyarul 2019 free streaming
- Berzsenyi dániel közelítő tél elemzés
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél (verselemzés) - verselemzes.hu
Szembeállítja az öröm és bánat érzését is, ezzel saját életérzésére utal. "az öröm víg dala harsogott:
s most minden szomorú és kihalt"
A 4. versszak első sora a vers szimmetria pontja. Az idő múlását metaforában fogalmazza meg (idő-madár). "Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül. " Ettől a sortól befelé fordul és az élet mulandóságáról, a pusztulásról elmélkedik. Az élet múlását egy nefelejcs hervadásához hasonlítja. Ebben önmaga életének rövidségét és mulandóságát látja. Az 5. versszakban folytatja gondolatmenetét. Megfogalmazódik kielégítetlensége: nem elég az élet, hogy kiélvezze örömeit. A "koszorúm", "tavaszom", "ajakam" szavak az ifjúságot, az eszményi kort jelentik, amit szembeállít az öregséggel. A "koszorú" a szerelmi költészetét, a "tavaszom" az ifjúkort, az "ajakam" a szerelmet szimbolizálja. Az emberi egyszeri megismételhetetlenségét szembeállítja a természet örök megújulásával:
"Itt hágy és vissza se tér majd gyönyörű korom"
Végső lemondó gesztussal ér véget a vers. A cím is erre utal.