Tóth Árpád - Esti sugárkoszorú c. versének elemzése by Tomii Szabó
Tóth Árpád Esti sugárkoszorú című versének elemzése – Molnár Csaba írásai
"Gáncstalan költő": a Baudelaire híres szava illik őrá. Gáncstalan, nemes és magas poéta, mindvégig hű a költő igazi hivatásához, amely mégis csak a "szépségek teremtése", s amelyhez mind többé-kevésbé hűtelenek lettünk e "káromkodó és nyers-dalú" korban. Szépséget teremteni abból az anyagból, ami éppen van – kicsiny és szomorú életünk anyagából! " Babits Mihály: Tóth Árpád arcképe. In: Nyugat, 1928. 22. szám, november 16. (Tóth Árpád-emlékszám)
TÓTH ÁRPÁD: ESTI SUGÁRKOSZORÚ
Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?
A l�tom�s Isten megnyilatkoz�s�val tet�zik be, az addigi lass�, k�nnyed mozg�sok is meg�llnak,
Hely�ket �tveszi az ig�zet. Az id� �rtelm�t veszti, Bergson filoz�fi�j�t k�vetve az objekt�v,
a k�lvil�g �rz�kelte id�, �s a szubjekt�v, a l�lek �llapota szerint gyorsul�-lassul� id�
elt�volodik egym�st�l. A v�zi�t a kedves �rint�se szak�tja meg. Azonban az �rz�kel�s m�g
mindig nem nyerte vissza teljes sebess�g�t: a szerelmes "Egyszer csak" �rinti meg, mire � a
pillanat var�zs�t�l ig�zetten csak lassan, a harm�ni�t csak k�nyszer�s�gb�l elengedve jut
vissza a val�s�gba. "S al�lt pill�im lassan felvet�dtek", szemeit kinyitja, a k�ls� vil�g �s a
lelki t�j kapcsolata �jra intenz�vv� v�lik. De a pillanat �lm�nye nem veszik el �r�kre, hiszen
az impresszi� a val� vil�gb�l: a term�szetb�l, a szerelemb�l gy�kerezett. a harm�nia tov�bb�l�s�t,
tal�n m�g er�teljesebb� v�l�s�t a zene metafor�j�val �rz�kelteti. A zene, mint a m�v�szetek
egy m�sik �ga forr�sk�nt t�r el�, �s zuhog� patakk�nt indul �tj�ra, hogy a lelkeknek
visszaadja a pillanat sz�ps�g�t.
Vers a hétre – Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú - Cultura.hu
A reneszánsz eszmeiségét követő alkotókon, a barokk pompáját dicsőítő költőkön és a XIX. század irodalmárain át az impresszionizmus értékrendszerét magukénak érző írókig sokan, sokféleképpen öntötték versbe, prózai műbe egyetlen pillanatnyi benyomásukat. A XX. századi magyar költészet talán legkiemelkedőbb költője Tóth Árpád. Verseiben a másodpercnyi élmény megannyi érzéket összefogó szinesztézikus képekkel kozmikus értéket, a természet és a lélek között kapcsolatot teremtő tartalmat nyer. Az Esti sugárkoszorú című verse egyike a legteljesebb mértékben kiforrott impresszionista költeményeinek. Csodálatos egyszerűséggel, pompával kapcsolódik a természet, a lenyugvó nap keltette fényjelenség a lelki tájjal, a kedves iránt érzett szerelemmel. Az esti séta, a szerelmes közelsége mind előhívói lehettek e pillanatnyi látomásnak. Az út amely az emberi élet, a meghatározó érzelmek: a szerelem, a kétségbeesés, a gyász végigjárásának ősidőktől fogva jelen lévő metaforája, toposza hamvassága puha, bársonyos tapintású, friss, érintetlen gyümölcsöt juttathat eszünkbe, amin tükröződik a fény, és sokezer gyémántként ragyog az alkony egyre gyengülő világában.
Az újjászületést, a megújhódást juttatja eszünkbe a természet napi körforgását szimbolizáló lélekvándorlás is. A szinesztézia itt szinte már tapintható, amint a fényt "illattá s csenddé" változtatja a pillanat, a való világ egésze megújul, átértékelődik, az addig egyértelmű jelemségek, érzések bizonytalanná, esetlegessé válnak: "Nem tudom többé, hogy te vagye te". Ez felfedezhető az "árnyak teste" metonímiában is: a rész (az árnyék) és az egész (a test) szerepe felcserélődik. Az isteni megnyilatkoztatásként értékelhető sugárkoszorúval s a természet egységéből adódó harmóniával kapcsolódik össze a "béke égi csendje". A vers íródásakor, 1923-ban az emberiség már megélt egy világháborút, s a béke értéke átértékelődött, új tartalmat nyert. A fény megtörik az úton, a növényeken, a hatmatcseppeken, és sokféle, mégis harmonikus színt alakít ki. A sugárkoszorú aranyja, a fák üde zöldje, az ég légies kékje mind a harmónia összetevői. A kedvest "áldott csipkebokor"-ként látja, ami egyértelművé teszi isteni mivoltát.
Okostankönyv
Nyomtatható változat
Az érettségi dolgozatot az ország tíz legjobb magyar érettségi dolgozata közé választották. Előttünk már hamvasság vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Fönt hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek! Az impresszió varázsát, a pillanat élményének kozmikusságát ábrázolni évszázadok óta kihívást jelentett a költők számára.
A dolgozatot az orsz�g t�z legjobb magyar �retts�gi dolgozata k�z� v�lasztott�k. El�tt�nk m�r hamvass�g v�lt az �t
�s �rnyak teste zuhant �t a parkon,
De m�g finom, halk sug�rkoszor�t
F�nt hajad s�t�t lombj�ba az alkony:
Halv�ny, szel�d �s komoly ragyog�st,
Mely m�r alig volt f�nyek f�ldi m�sa,
S f�lig illatt� s csendd� sz�rte �t
A dolgok esti l�lekv�ndorl�sa. Illatt� s csendd�. Titkok illata
F�nylett hajadban s b�ke �gi csendje,
�s j� volt �lni, mint ahogy soha,
S a f�nyt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam t�bb�, hogy te vagy-e te,
Vagy �ldott csipkebokor dr�ga tested,
Melyben egy isten sz�llt a f�ldre le
S lombj�b�l fel�m az � lelke reszket? Ig�zve �lltam, sok�, cs�ndesen,
�s percek mentek, ezred�vek j�ttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S al�lt pill�im lassan felvet�dtek,
�s �reztem: szivembe visszat�r,
�s zuhog�, m�ly zen�vel ered meg,
Mint zsibbadt erek �tjain a v�r,
A f�ldi �rz�s: mennyire szeretlek! Az impresszi� var�zs�t, a pillanat �lm�ny�nek kozmikuss�g�t �br�zolni �vsz�zadok �ta kih�v�st
jelentett a k�lt�k sz�m�ra.
Tóth Árpád Esti sugárkoszorú című versének elemzése
A látomás Isten megnyilatkozásával tetőzik be, az addigi lassú, könnyed mozgások is megállnak, Helyüket átveszi az igézet. Az idő értelmét veszti, Bergson filozófiáját követve az objektív, a külvilág érzékelte idő, és a szubjektív, a lélek állapota szerint gyorsuló-lassuló idő eltávolodik egymástól. A víziót a kedves érintése szakítja meg. Azonban az érzékelés még mindig nem nyerte vissza teljes sebességét: a szerelmes "Egyszer csak" érinti meg, mire ő a pillanat varázsától igézetten csak lassan, a harmóniát csak kényszerűségből elengedve jut vissza a valóságba. "S alélt pilláim lassan felvetődtek", szemeit kinyitja, a külső világ és a lelki táj kapcsolata újra intenzívvé válik. De a pillanat élménye nem veszik el örökre, hiszen az impresszió a való világból: a természetből, a szerelemből gyökerezett. a harmónia továbbélését, talán még erőteljesebbé válását a zene metaforájával érzékelteti. A zene, mint a művészetek egy másik ága forrásként tör elő, és zuhogó patakként indul útjára, hogy a lelkeknek visszaadja a pillanat szépségét.
Glória,
dicsfény a neve. "Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Melyben egy isten szállt a földre le"
A zsidó Mózes Egyiptomban
született. A fáraó udvarában nőtt fel, mint a királyfi testvére. Felnőttként
megölt egy egyiptomit, ezért menekülnie kellett. Találkozott a népével, és
közöttük élt tovább. Egyszer a juhokat legeltette, amikor egy csipkebokor
lángra lobbant előtte. Ám hiába lángolt a bokor, nem égett el. Ehelyett Isten
szólalt meg a tűzből. Arra utasította Mózest, hogy hozza ki a zsidókat az
egyiptomi rabszolgaságból. (A következő történet az egyiptomi tíz csapásról
szól, valamint arról, hogyan választotta szét Mózes a Vörös-tengert, hogy
átkelhessen rajta a népével. ) Keletkezése
A vers 1923-ban keletkezett. Feleségéhez, Lichtmann Annához írta házasságuk hatodik évében. 1928-ban jelent meg nyomtatásban
a Lélektől lélekig c. posztumusz kötetben. Vershelyzet
Egy hétköznapi eseményt örökít
meg a költő. A feleségével este a parkban sétálnak. A fény és árnyék játéka
érdekes képzettársításokra indítja – egy látomásig jut el.
- Dr sipos lászló fogorvos mosonmagyaróvár
- Dobos pékség gárdony szabadság út
- Vona gábor orbán viktor vitamine
- Vélemények a központi felvételiről 2010 qui me suit
- Szépia bio art hotel zsámbék
- 1001 éjszaka meséi teljes film magyarul
- Ízőrző
- Tóth Árpád Esti sugárkoszorú című versének elemzése – Molnár Csaba írásai
- Berki vendéglő és panzió körmend